A FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK MELY BÍRÁI ÉS MIVEL OKOZTÁK KROKO TANÁRÚR 2.000.000FT-OS KÁRÁT

dr. Öcsödi Ágnes

Egyébként joviális nagymama típus, végtelen jóindulattal igyekezett elmagyarázni szerkesztőnknek a személyiségi jogról mindazt, amiről szerkesztőnk úgy egy nagyságrenddel többet tud nála. (Tegyük hozzá: a majdnem semminél nem nehéz többet tudni.)

dr. Karuczka Zoltán

Jómodorú, hallgatag fiú, és olyan jól áll a fülében a rózsaszín iphone ugyancsak rózsaszín fülhallgatója a testhez simuló farmer mellett egy zakóval, amiben - általában talár nélkül! - szokott tárgyalni. Megjárt már néhány bíróságot, mindenhol kétszer örültek neki: először, amikor jött, és másodszor, amikor ment. (De akkor nagyon.) Szakmai tudása mindmáig nem derült ki, ugyanis olyan fokú munkaundor jellemzi, ami megakadályozza abban, hogy akárcsak egyszer is meg tudja mutatni, amit ténylegesen tud. (Szerkesztőnk ügyében 3-szor napolta el az ítélethozatalt azért, mert egyszerűen lusta volt megírni az ítéletet. Minden esetben azzal védekezett, hogy a peranyag hatalmas, legalább 30-40 oldal lesz az ítélet, türelmet kér. Aztán amikor a 4. kitűzött ítélethirdetési nap reggelén még mindig nem írt le egy sort sem, úgy döntött, hogy inkább fél óra alatt gyorsan ír egy fél oldalas elutasítást azzal, hogy "rosszul perelt" szerkesztőnk: érte ugyan jogsértés, de nem az, amit megállapítani kért. Képes volt általa is tudottan marhaságot leírni egy általa is tudottan biztos hatályon kívül helyezést eredményező ítéletben csupán azért, mert a marhaság elfért fél oldalon, míg a tisztességes ítélet valóban 20-30 oldalnyi lett volna! A hatályon kívül helyezést követően végül lett is belőle egy 24 oldalas, 1.200.000Ft kártérítést megítélő ítélet, igaz: másik bírónál, mert Zolitól kapásból elvette az ügyet a táblabíróság a döbbenetesen súlyos jogszabálysértések miatt.)

Páldiné dr. Kremper Magdolna

A munkaügyi bíróság kiválósága. Amikor az ember először látja, leginkább a piacon érzi magát egy átlag zöldséges pult előtt. Amikor megszólal, nagyjából tovább erősíti az emberben ezt a képzetet. Végezetül, amikor az ember elolvas egy általa aláírt ítéletet, egyszerűen nem akarja elhinni, hogy a kezében lévő papírt diplomás, vagy akárcsak érettségivel is rendelkező ember írta. (A döntései általában még érdemi felül bírálatra sem bizonyulnak alkalmasnak, szerkesztőnk esetében is csak hatályon kívül helyezés után, másodszorra értette meg azt - a másodfok szájbarágós kioktatását követően -, amit szerkesztőnk már elsőre megpróbált neki elmagyarázni, megtanítani, persze eredménytelenül.)

dr. Pataki Árpád és Vavrikné dr. Tripsánszki Ágnes

dr. Pataki Árpád kakukktojás a sorban: az egyetlen bíró (volt) a Fővárosi Törvényszék Polgári Kollégiumában, akit a szó klasszikus értelmében is igazi, profi bírónak lehetett tartani. (Akik maradtak a távozása után - a mostaniak - egy-két közepes képességű, jóindulattal még elfogadhatónak mondható kivételével többségükben a futottak még kategóriába tartoznak.) Hogy ennek ellenére számos jogsértést mutatott ki az ő esetében is a vizsgálat, annak igen egyszerű oka van: az, hogy a zseni általában nem tűri a korlátokat. A bíró úr is így van ezzel: nem jogszerű, hanem jó, igazságos, a felek számára valódi megoldást jelentő döntést akar hozni, és ha úgy találja, hogy az írott jog keretei között ez nem lehetséges, akkor nem sokat teketóriázik: kvázi Bölcs Salamonként egyszerűen túllép a jelenleg hatályos jog keretein. Ez emberileg messzemenően pozitív, viszont csak akkor működik, ha a felek lemondanak helyben a fellebbezési jogukról, azaz az eset nem kerül feljebb, mivel mindez a hazai jogrendszerben nem jogszerű. (Az angolszász jogrendszerben van erre lehetőség.) Ma már viszont dr. Pataki Árpád oda került, ahonnan már eleve nincs "feljebb" - a Kúriára -, így a jövőben már nem lesz, aki elmarasztalja az "önjáró" hozzáállása kapcsán.

Vavrikné dr. Tripsánszki Ágnes bírónő vette át az inkriminált ügyet dr. Pataki Árpádtól, amikor ez utóbbi felkerült a Kúriára. A megállapított jogsértések nagyobb része a bíró úr nevéhez, míg a kisebb része az eljárás végén - az utolsó 3 soros bekezdésben foglalt jogsértés - a bírónő nevéhez fűződik.

Jakabosné dr. Németh Mónika és dr. Takács Péter Attila

A bírónő Zalából érkezett, nem sokan sírtak utána. Igaz, a következő munkahelyén is ez volt a helyzet: örültek neki, amikor megérkezett, de még jobban örültek aztán, amikor eltávozott. A közepesnél valamivel gyengébb képességű, ugyanakkor a saját képességeivel egyáltalán nincs tisztában. Konkrétan a személyiségi jogról legfeljebb talán ha érintőleges ismeretei vannak, szerkesztőnk ügyeiben hozott összesen 3 ítéletéből egyetlen egy sem állt meg másodfokon: volt, amit meg lehetett változtatni, de volt olyan is, amit kifejezetten hanyag munkavégzésre visszavezethető súlyos hiányosságok okán vissza kellett dobnia a másodfoknak. A jelen ügyben a szerkesztőnk ügyeiben elszenvedett felsülései miatt elfogultságot jelzett a bírónő - nem akart még egyszer leégni -, így az ügyet átadták dr. Takács Péter Attila bíró úrnak.

A bíró úr esetében nem derült ki, hogy szakmailag mire képes, az azonban egyértelműen kiderült, hogy dolgozni nem szeret. A tárgyalásig bele sem olvasott az iratokba, a tárgyalás elején szokásos iratismertetést használta arra, hogy valójában önmagának "ismertesse" mindazt, amibe addig bele sem nézett. Így fordulhatott elő az a tragikomédiába illő eset, hogy dr. Bánáti Jánossal szemben már bírósági meghagyást készült kibocsátani, mondván, hogy az szabályszerű alperesi idézés ellenére nem jelent meg és védekezést sem adott elő, amikor az utolsó pillanatban megvilágosodott előtte, hogy Bánáti út azért nem jelent meg és azért nem írt védekezést sem, mert történetesen nem alperes a perben, sőt egyáltalán nem is szereplője a pernek! (A kapitális agyrémet egyébként még a bírónő szülte, viszont a bíró úrnak nyilván nem a második tárgyaláson, számos beadvány és visszadobott tértivevény után kellett volna észrevennie, hogy a perben kik a felek.) A bíró úr tisztességére legyen mondva: igen rövid idő után belátta, hogy alkalmatlan a bírói hivatás gyakorlására, és önként kérte a felmentését a Köztársasági Elnöktől. (Bár a rossznyelvek szerint állítólag megfenyegették a dr. Karsai László ultracionista történelem-manipulátor mögött álló holokauszt-iparos körök, amikor el merészelte marasztalni a kiváló holokauszt-iparost a JOBBIK paranoid, eszement lenácizása miatt.)

Vavrikné dr. Tripsánszki Ágnes

Őróla már szó esett a dr. Pataki Árpád bíró úrtól megörökölt ügy kapcsán is. Nem rossz ember, de a képességeivel komoly baj van. A fentiek magukért beszélnek.

dr. Szabó Csilla

Először kezdjük az erényeivel: szép és aranyos. Más pozitívumot viszont nem lehet róla mondani. Személyében testesíti meg a tartalom és a forma marxi egységét: 18 éves gimnazista lánynak látszik kívülről, és a gondolkodása, észjárása, élettapasztalata, életbölcsessége és szellemi kapacitásai is egy 18 éves gimnazista lányra emlékeztetnek. Ő erről nem tehet, az követi el a hibát, aki embereket bírói pulpitus mögé enged gyerekfejjel, élettapasztalat, életbölcsesség nélkül, másrészt pedig tapasztalt, bölcs bírókat meg nyugdíjaz pusztán az életkoruk okán. Szerkesztőnkkel szemben a bírónő azonnal két csúfos fiaskóval kezdte, azonban nem tanult a leckéből: mindenáron okosabbnak akart bizonyulni, és miután erre az észbeli képességei alapján nem volt esélye, ezért a pozíciójából adódó erőből akart bizonyítani. Az eredmény nem maradt el: harmadszor is felsült, amikor kijelentette: szerkesztőnk alaptalanul sérelmezte azt, hogy egy 2007-es beszéde miatt meggyanúsították egy 2010-ben hatályba lépett törvény alapján. Csilla meg akart felelni a holokauszt-iparosoknak, és ezért azzal védekezett: ez büntetőjogi szakkérdés, ő nem foglalhat állást bíróként önállóan arról, hogy 2007 történetesen 2010 előtt volt-e, vagy esetleg 2010 után. (No comment.) Kereken 6 napig bízhatott abban, hogy az ítélete csupán igazságtalan, de nem bizonyul majd kifejezetten jogszabálysértőnek. 6 nappal az ítéletének kihirdetése után maga az első fokon pernyertesnek kihirdetett II. rendű alperes - az ügyészség - állapította meg, hogy szerkesztőnket nyilvánvalóan alaptalanul gyanúsították meg, így Csilla most már abban a jóleső bizonyosságban lehet, hogy szerkesztőnkkel szemben harmadszor is megbukott, az ítélete garantáltan oda kerül, ahová való: a szemétkosárba.

dr. Kaiser Mária

Amint az a tömör, de világos ítéleti indoklásból is kitűnik, a bírónő tökéletesen alkalmatlan minden szempontból a bírói hivatás gyakorlására. Éveken át nem csinált mást a közigazgatási bíróságon, mint hogy szolgai fejbólintójánosként gyakorlatilag érdemi vizsgálat nélkül helyben hagyta a létező legnagyobb baromságokat is, amiket a szakmailag alulkvalifikált közigazgatási szervek hoztak. Ítélkezés címén egyszerűen lemásolta a felülvizsgálati kérelemmel támadott közigazgatási határozatokat, majd érdemi vizsgálat nélkül - és a felülvizsgálati kérelem elolvasása nélkül! - egyszerűen kijelentette, hogy a közigazgatási határozatban minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg van elégedve. (A felülvizsgálati kérelemben foglalt érvekre természetesen egy betűnyivel sem reagált, igaz, elolvasás nélkül kétségtelenül nehéz lett volna reagálnia.) Többször tanácsolták már neki diszkréten, hogy jobb lenne, ha önként kérné a felmentését a Köztársasági Elnöktől, ami tudomásunk szerint meg is történt egy alkalommal.

A végére hagytuk a csattanót:

Aki a fenti bírók munkájáról mindezt megállapította a szerkesztőnk javára szóló 2.000.000Ft-os ítéletben: dr. Moróczné, dr. Medgyasszay Júlia bírónő.

Na már most a bírónő az egyébként a törvény erejénél fogva ráadásul soron kívüliséget élvező ügyben kereken 11 hónapig nem tartott tárgyalást az első tárgyalás után. Szerkesztőnknek a mai napig nem küldte meg még az alperes ellenkérelmét sem - még az alábbi elnökségi figyelmeztetés után sem! -, szerkesztőnk eljárás elhúzódása miatti kifogását pedig nem volt hajlandó felterjeszteni elbírálás végett a táblabírósághoz.

Szerkesztőnktől a Székesfehérvári Törvényszék elnöke elnézést kért az eljárási jogai súlyos sérelme miatt, és felszólította a bírónőt az eljárási törvények és a felek jogainak tiszteletben tartására.

Na már most erre mit lehet mondani: az egyik elmarasztalja a másikat azért, amit amúgy önmaga is elkövet. Vagyis jól láthatóan pontosan tudja, hogy mit és hogyan kell csinálni, de pontosan ugyanúgy fütyül rá, ahogy azok is fütyültek, akiket most elmarasztalt...

Őt majd másvalaki fogja elmarasztani ugyanazért, amiért ő marasztalta el - egyébként helyesen! - a fentiekben a Fővárosi Törvényszék bíráit. És vélhetően aki majd őt marasztalja el, arról is kiderül, hogy ő sem különb a Deákné vásznánál...

Most már csak azt a kérdést tegyük fel: vajon kiknek állatott érdekében módszeresen kontraszelektálni a magyar bírói testületeket? Kiknek állhatott érdekében felszámolni a tanári tekintély, a rendőri tekintély és az ügyészi tekintély után utolsó lépésként bírói tekintélyt is?! Kiknek állhatott érdekében az utcáról szalasztott, nyilvánvalóan alkalmatlanokkal feltölteni egy olyan testületet, amelynek a felelőssége talán a legnagyobb egy társadalomban? És kiknek állhatott érdekében olyan jogi szabályozást hozni, amely kizárja a bíró felelősségre vonhatóságát, és ezáltal formálissá teszi a bírói felelősséget? Kiknek állhatott érdekében olyan jogszabályi kereteket hozni, amelyek közt egy bíróról nem lehet kimondani, hogy alkalmatlan, nem lehet eltanácsolni - vagy egyszerűen kirúgni -, ahogy más hivatást gyakorlókat, miközben a bírók közt semmivel sem kevesebb az alkalmatlan, mint mondjuk a tanárok, a mérnökök, az orvosok között?! Ha egy tanár, egy mérnök, egy orvos a hivatása gyakorlásának szabályait durván megsérti és ezzel kárt okoz, kifizettetik vele, mint a huzat. Vajon ezt a kétmilliót ki fogja majd kifizetni?! Mondjuk dr. Kaiser Mária bírónő ki fogja fizetni a ráeső félmilliót azért, mert a munkakörének ellátásához szükséges szinte összes jogszabályt megsértette?! Dehogy! Helyettük végső soron az állam fizeti ki az általuk okozott kárt közpénzből. (A Törvényszék fizeti ki a saját költségvetéséből, viszont a költségvetéséhez a pénz - amivel gazdálkodik - közpénzből kapja.)

Amíg ez így lesz, nem fog megváltozni semmi. Egyik törvényszék marasztalja majd el a másikat, a másik meg a harmadikat, a harmadik meg az elsőt. (A kígyó végül a saját farkába harap.) És egyiket sem fogja érdekelni, mindegyik fütyülni fog rá. A súlyos károkat okozó bírók továbbra is felveszik a 400.000Ft alapilletményt, és nagyívben tesznek arra, hogy egy másik bíró mit állapított meg róluk. Változás itt akkor lesz, amikor a bírónak ugyanúgy felelnie kell majd legalább a kifejezetten felróható mulasztásaival okozott károkért, mint bárki másnak. Abban a pillanatban kiderülne, hogy be lehet tartani azokat a törvényi határidőket, csak éppen akarni kell. Ezt fényesen bizonyítja az, hogy amikor például dr. Pataki Árpád - a Fővárosi Törvényszék garantáltan legjobban leterhelt bírójaként! - elkezdte nézegetni a naptárát, szerkesztőnk általában szelíden és udvariasan megkérdezte: "Nem lehetne esetleg még ebben a hónapban találni egy időpontot?" Mire a bíró úr maga elé nézve elkezdett visszafelé lapozni. Erre szerkesztőnk általában halkan hozzátette: "Ha volna esetleg kora délutáni időpont., lehetőleg hétfői, vagy szerdai napon." Pataki bíró úr pedig lapozgatott-lapozgatott, vakargatta a füle tövét, majd úgy 1-2 perc után mosolyogva közölte: "Nocsak! Épp akad itt egy üres időpont egy keddi napon 13:00-kor mához három hétre! Jó lesz mindenkinek?"