DR. RÉTI LÁSZLÓ - BÜNTETŐ FELJELENTÉS KORRUPCIÓ ÉS HIVATALI VISSZAÉLÉS JOGCÍMÉN

Szerkesztőnk évek óta folytatott harca az ügyvédtársadalom megtisztításáért, az ügyfeleket gátlástalanul becsapó és kifosztó hiénák megfékezésért már jól ismert internetes körökben.

És ezzel együtt sajnos jól ismert az a mutyizás is, ami viszont a kamarában folyik ezen gátlástalan, az ügyvédi talár viselésére sokszor méltatlan, viszont a kamarában "jól fekvő" ügyvédek disznóságainak szőnyeg alá seprését eredményezi.

Budapesten a fő szerecsenmosdató dr. Réti László, országos szinten pedig dr. Bánáti János. (Ez utóbbi lényegében csupán asszisztál a budapesti szerecsenmosdatáshoz: elolvasás nélkül helyben hagyja akár azt is, hogy az idő kereke visszafelé forog.)

Szerkesztőnk kedvence többek között dr. Regász Mária, aki többé-kevésbé rendszeresen sérti meg az ügyvédi törvény és a hatályos kamarai szabályzat bizonyos előírásait:

Mindenek előtt nem köt szabályos megbízási szerződéseket: ezekből kifelejti a honoráriumban való megállapodást, holott e nélkül hivatalosan létre sem jön a megbízási szerződés az Ügyvédi törvény 23. § (1) bekezdésében foglaltak szerint. Ezt persze azért csinálja, hogy azután újabb és újabb értelmetlen követelésekre, feljelentésekre rávéve az ügyfelet, folyamatosan pumpolhassa azt egészen addig, amíg el nem fogy az utolsó garasa is. (Akkor pedig kiszáll: otthagyja az általa kevert fekáliában a koldusbotra juttatott szerencsétlent.) Ehhez képest a kamarai szabályzat kifejezetten tiltja, hogy a megbízási díjon felül később az ügyvéd bármi továbbit is követelhessen. (Ezért felejt el megállapodni dr. Regász Mária a megbízási díjban, hiszen nem létező megbízási díj esetén nehezen értelmezhető az is, hogy mi van azon felül, ami nincs...) A felvett pénzeknek pedig csak a töredékéről ad számlát, a nagyobb részét ÁFA, SZJA és TB fizetés nélkül teszi zsebre. 30.000Ft-ot kér óránként a semmire, majd a bíróságon kijelenti, hogy havi 80.000Ft a jövedelme...

Másrészt előszeretettel használja fel gátlástalanul a saját általában legkevésbé sem méltányolható személyes céljaira a volt ügyfeleinek titkait: magánlevelezéseket, e-maileket, személyes okiratokat, bizalmas információkat. És persze mindezt úgy, hogy meg sem kérdezi a volt ügyfelét: mit szól ehhez, így pedig értelemszerűen nem is kap felmentést a titoktartás alól.

Harmadrészt a bírósági eljárás méltóságát gyakorta sérti meg a társadalmi szubkultúrára emlékeztető, alulszocializált, primitív viselkedésével, az ellenfelei mocskolásával sértegetésével, elmebetegnek titulálásával.

Negyedrészt van egy többé-kevésbé állandónak mondható személyiségvonása: az, hogy történetesen nem mindig mond igazat. Előfordul, hogy kissé kiszínezi a valóságot, máskor viszont őszintén, és nyíltan hazudik.

Ezt ugye tőlünk kissé nyugatabbra talán, ha fél évig csinálhatta volna, aztán a jogállam gépezete pontot tett volna Mariska ügyleteinek végére. Nálunk azonban következmények nélkül csinálhatja mindezt immáron 8. éve, mivel pontosan tudta, hogy kinek az árnyékában kell meghúzódnia. Kiválasztott egy befolyásos, gazdag és egyébként vele ellentétben kifejezetten tehetséges egykori bírót, akinél a siker három kelléke együtt van: éber, stréber és héber. És aki gyakorlatilag bármit el tud intézni és el tud simítani ebben az országban, de a kamarában aztán mindenképp.

dr. Réti László ismeri a módit: az írott szabályokat figyelmen kívül lehet hagyni, de az íratlanokat nem. (Legalábbis, ha érvényesülni szeretne ezen a pályán.) Az íratlan szabály pedig egyszerű: ha egyszer valaki Dr. Grád András érdekkörébe tartozik, az tabu. Bármit csinál, el kell tussolni, elmarasztalni tilos.

A probléma csak az, hogy amikor dr. Réti László elsimít egy apróságot, akkor Mária azonnal felbátorodik, és elkövet egy már keményebb etikai abszurdumot. Így viszont Réti úr is egyre nehezebb helyzetbe kerül, mivel az öngerjesztő folyamat során ahogy következnek az egyre abszurdabb eltussolások, úgy következnek a még abszurdabb jogsértések. dr. Réti László pedig egy idő után már kifogy az ürügyekből, és már nem tudja, hogy éppen mit hazudjon. A vége pedig az, hogy a cél szentesíti az eszközt alapon már a látszatra sem ad, az sem érdekli, hogy netán bolondnak, vagy jogi analfabétának fogják nézni.

Így jutott el dr. Réti László odáig, hogy miután átlag felettinek semmiképp sem mondható szellemi képességeiből már nem tellett hihetőbb ürügyre, azzal tagadta meg a 2010 telén, illetve 2011 elején történt események érdemi vizsgálatát, hogy azok ítélt ügynek minősülnek: 2010 júniusában már jogerős döntés született ezekre vonatkozóan. Már az sem számított neki, hogy az idő kereke előre felé forog, nem visszafelé, hiszen pontosan tudta, hogy dr. Bánáti Jánost sem fogja érdekelni ez az apróság: elolvasás nélkül helyben hagyja ezt a kapitális baromságot éppúgy, ahogy a többit. És nem is tévedett...

Jogállamban a jogerős döntéseket tiszteletben kell tartani, azaz fogadjuk el: a Réti-Bánáti duó jogerősen elbírálta dr. Regász Mária egyes mutatványait fél évvel ezelőtt, hogy azok megtörténtek volna.

Alig egy hete aztán dr. Réti László most már olyan morális mélységekbe süllyedt, hogy legfeljebb olajfúró toronnyal lehetett volna megtalálni valahol mélyen a földkéreg alatt: kiderítette, hogy az ügyvédet csak addig köti a titoktartás, amíg rajta van a talár, amint átöltözik civil ruhába, szabadon felhasználhatja - felmentés nélkül! - a volt ügyfeleitől egykoron még talárban megtudott titkokat.

És ma jött az újabb adag! Három bravúr egy napon! Nézzük szép sorjában:

dr. Regász Mária egy tárgyalás végén szándékos bűncselekményt - rágalmazást - követett el: szerkesztőnket többek előtt egyszerűen elmebetegnek titulálta, ezzel persze nem csak szerkesztőnk becsületét és emberi méltóságát, de a bíróság méltóságát is sértve. Nézzük, hogy hazudta le még a Dávid-csillagot is az égről dr. Réti László:

"A bepanaszolt ügyvéd a tárgyalást zavaró perbeli magatartásáért bocsánatot kért az eljáró bírónőtől, és közölte, hogy közeli hozzátartozója halála miatt van feldúlt állapotban."

És ugye erre tekintettel a Kamara úgy döntött, hogy nem indokolt elrendelni az előzetes vizsgálati eljárást, hiszen Mária bocsánatot kért, és ugye szegénynek meghalt egy hozzátartozója, és ezt ugye nem lehet figyelmen kívül hagyni. Milyen szép, és mély empátiáról árulkodó gondolkodás! Nincs is vele más baj, mint hogy ordas hazugság, amint az a tárgyalási jegyzőkönyvből kiderül:

Épp csak annyit csúsztatott a mi Réti Lacink, hogy történetesen nem a "bepanaszolt ügyvéd" kért bocsánatot az alulszocializált viselkedéséért, hanem a magánvádló - azaz szerkesztőnk - kért elnézést, mert egyébként korábban a tárgyaláson többször közbeszólt. Nem Mariska egy közeli hozzátartozója halt meg azokban a napokban, hanem szerkesztőnk egy közeli rokona. (Ennyire vastag tehát a bőr dr. Réti László fizimiskáján! Mint Szolzsenyicin kommunistái: nincs az az arcpirító hazugság, amitől visszariadna, ha elvtársai érdeke ezt kívánja.)

De nézzük a következő bravúrt!

Máriánk szokása, hogy amikor a bíróság vádlottként idézi, nem áll sorban az ügyfél bejárónál, mint a többi tisztességes vádlott, hanem felmutatja az ügyvédi igazolványát - amivel ugye azt a hamis látszatot kelti, hogy dolgozni siet! -, és beslisszol a dolgozói bejáraton, holott az nem vádlottaknak van fenntartva.

Na már most nézzük, dr. Réti László mekkora eget verő marhasággal seperte szőnyeg alá a kérdést:

dr. Réti László kijelenti, hogy az ügyvédnek joga van a bíróság által ügyvédek számára biztosított kapu használatára akkor is, ha éppen nem ügyvédi tevékenységet végez... Bepanaszolt ügyvéd ügyvédi igazolvány birtokában jogosult a bíróságon az arra kijelölt kaput használni...

Mármint ha létezne a bíróságon "arra kijelölt - ügyvédek számára biztosított - kapu". A baj csak ott van, hogy ilyen kapu nem létezik:

Dolgozói bejárat létezik, annak használatára viszont nem az jogosít fel, hogy valakinek van ügyvédi igazolványa, hanem az, hogy dolgozó, vagyis dolgozni megy. dr. Réti László nyilván nem tud különbséget tenni dolgozó, és ügyvéd között, ami érthető, hiszen a két fogalom közül az egyikkel eddigi életében vélelmezhetően még nem találkozott... A "dolgozói bejárat" - bármennyire is meglepő ez dr. Réti László számára - a dolgozók számára biztosított kapu, azon azok jogosultak bemenni, akik dolgozni mennek a bíróságra, nem pedig azok számára van fenntartva, akiket vádlottként idéztek!

Végezetül térjünk rá a legelvetemültebb gazemberségre, a titoktartási követelmény megsértésének legújabb trükkös eltussolására. Mint tudjuk: dr. Réti László először azzal tussolta el ezt a kérdést, hogy szerkesztőnk nem jogosult panaszra e körben, mert nem az ő titkait szellőztette ki dr. Regász Mária. Csak a titokgazda tehet panaszt, azaz a volt ügyfél, akinek a titkait Mariskánk engedély nélkül felhasználta. Ez ugye baromság, ennek ellenére persze dr. Bánáti János ezt is helyben hagyta, mint minden baromságot, amit elé tesznek. Viszont miután szerkesztőnk a fellebbezésében éppen dr. Bánáti János több olyan nyilatkozatára hivatkozott, amelyben pont ő jelenti ki, hogy a kamara akár névtelen bejelentés, vagy akár észlelés alapján is köteles megindítani az eljárást, ha ügyvédi etikai vétségről szerez tudomást, Bánáti vélhetően azért odaszólt Rétinek, hogy azért erre legközelebb talán mégse hivatkozzon, találjon ki valami mást. Erre jött a következő Réti ötlet, miszerint igaz ugyan, hogy Mariskánk a volt ügyfele felmentése nélkül felhasználta a korábban tőle ügyvédként átvett bizalmas adatokat, viszont amikor ezt tette, akkor éppen nem volt rajta a talár, nem ügyvédként járt el! Ez már ugye példa nélküli gazemberség! Kijelenteni, hogy a titoktartás csak akkor számít, ha éppen talár van az ügyvéden, ha civilben van, akkor a kamarának semmi köze ahhoz, hogy mit csinál a volt ügyfelei titkaival. Ezért a mondatért dr. Réti Lászlót úgynevezett jogállamokban még aznap szétszedte volna és lemondásra kényszerítette volna a sajtó, és persze az országos kamara is. (dr. Bánáti János ebben az ügyben még nem döntött, de ide a rozsdás bökőt, hogy ezt is helyben hagyja! Miért ne? Hiszen ahogy ő maga mondta azt egy hozzá bizalommal forduló tisztességes, az igazát kereső magyarnak: "Én sajnos a másik oldalon focizom.")

Mária a szerkesztőnkkel folytatott személyiségi jogi perben kilószámra tette le a volt ügyfele titkait annak ellenére, hogy a volt ügyfele ebben a perben korábban tanúként egyértelművé tette: esze ágában nincs megadni a felmentést a titoktartás alól: tanúként válaszol a bírói kérdésekre, de a titoktarás alól nem menti fel egykori ügyvédjét, a családját milliókkal megkárosító Mariskát.

Lehetséges, hogy fű alatt már Réti és Bánáti egyeztettek, ugyanis Réti - bár másodlagosan utal a korábbi marhaságra is! - ezúttal kitalált egy harmadik, egészen hajmeresztő gazemberséget a Regász-féle titoksértés eltussolására.

Következzen tehát a 3. variáció ugyanarra a témára:

Mindenek előtt ugye a szöveg azzal kezdődik, hogy a személyiségi jogi per szereplői Mariska (alperes) és szerkesztőnk (felperes). Ez idáig pontos. Aztán jön a csoda: kiderül, hogy a titokgazda - Mariska volt ügyfele, aki már 2,5 éve megszüntette a megbízást Mariskával - szerkesztőnkkel ellenérdekű fél! (???) Hogy fokozni lehessen a baromságot: szerkesztőnk jegyese, gyermekének édesanyja, szerkesztőnkkel szemben ellenérdekű fél egy olyan perben, amelyben pártatlan tanúként hallgatták meg, és amelyben nem hogy nem ellenérdekű fél, de egyáltalán semmilyen fél, nem szereplője a pernek! De az igazi elmebaj csak most kezdődik: "Ameddig a titok gazdája az ügyvédi titok megsértését nem panaszolja, a titoktartás alóli felmentést vélelmezni kell!"

Nem tudni, ennél nagyobb gazemberséget aláírt-e már dr. Réti László roppant értékes eddigi pályafutása alatt, mindenesetre nem kívánunk e téren találgatásokba bocsátkozni...

Tehát abból, hogy a tárgyalásokon jelen nem lévő, a tárgyalásokon történtekről hivatalos tudomással nem bíró titok gazda nem panaszolja azt, amiről nem tud, arra kell következtetni, hogy megadta a titoktartás alóli felmentést!

Ennél jobban és ocsmányabbul bemocskolni önmagát dr. Réti László talán csak azzal tudta volna, ha a saját fejére üríti a küblit. (Bár ki tudja, lehet, hogy még azzal sem.)

Ez nem tévedés, nem helytelen jogi álláspont, hiszen dr. Réti László nem hülye, nagyon is pontosan ismeri a jogot. Amit leírt, az általa is pontosan tudottan gátlástalan, közönséges hazugság!

De nézzük talán meg még egyszer: ameddig a volt ügyfél nem sérelmezi a titoksértést, a titoktartási kötelezettség alóli felmentést vélelmezni kell!

dr. Réti László tudtunkkal nem elmebeteg, így pontosan tisztában van azzal, hogy az ügyfél csak azt sérelmezheti, amiről tudomással bír. Az viszont, aki a kérdéses személyiségi jogi perben nem csupán nem "ellenérdekű fél", hanem egyáltalán nem résztvevője ennek a pernek - a tanúként történt korábbi meghallgatását meghaladóan a per tárgyalásain nem vett részt még hallgatóságként sem -, nyilván nem sérelmezheti azt a titoksértést, amiről nincs hitelt érdemlő tudomása.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy az ügyfél ráadásul ebben a perben tanúként egyértelművé tette, hogy esze ágában nincs felmentést adni a volt ügyvédjének a titoktartás alól! (Ezt pedig szerkesztőnk már korábban is jelezte a kamara felé, így meglehetősen nehéz vélelmezni azt, aminek vélelmét az ügyfél nyilatkozata eleve megdöntötte már akkor, amikor ez a vélelem még ki sem alakulhatott!)

Másrészt még a minősítő körülményeket leszámítva, jogelméleti szinten is éppen az ellenkezőjét kell megállapítani annak, mint amit dr. Réti László állít: minden típusú titoktartás vonatkozásában, illetve a személyes adatok kezelése vonatkozásában is egyetemes szabály, hogy a felmentés tényét, vagy a hozzájárulás tényét mindig az ügyvédnek, illetve az adatkezelőnek kell bizonyítania, bizonyítatlanság esetén pedig nem azt kell vélelmezni, hogy megadták a felmentést, illetve a hozzájárulást, hanem éppen az ellenkezőjét kell vélelmezni: hogy a titokgazda nem adott felmentést, illetve hozzájárulást.

De ha már ott tartunk, hogy mikor, milyen helyzetben mit kell vélelmezni, mi viszont úgy gondoljuk: ha egy ügyvédi kamarában ilyesmit képesek leírni, ott viszont ellenkező bizonyításig vélelmezni kell a korrupciót és a hivatali visszaélést! (Miután legalábbis a legkevésbé sem életszerű, hogy valaki pusztán passzióból vállaljon fel ekkora orbitális disznóságokat.) Ebből a szubjektív vélelemből kiindulva szerkesztőnk úgy döntött, hogy idáig és ne tovább. Hogy most, itt, ezen a ponton elég volt. Ezért megtette a feljelentést dr. Réti Lászlóval szemben az V. Kerületi Rendőrkapitányságon korrupció, illetve hivatali visszaélés vélelmezhetőségére hivatkozva.

Innentől már a nyomozó hatóság feladata lesz kideríteni, hogy mi áll ennek a négy éve tartó gátlástalan, gyalázatos szerecsenmosdatásnak a hátterében.

(Őszintén szólva némiképp szkeptikusak vagyunk az eredményt illetően, hiszen abban az országban, ahol a nyomozó hatóságok az ilyen mutyizásokat lelkiismeretesen felderítik, és a mutyizókat következetesen felelősségre vonják, ott egy idő meg is szűnnek ezek a mutyik. Nálunk viszont nem hogy nincsenek megszűnő félben, de mint azt nap mint nap tapasztalhatjuk: egyre szaporodnak! Évről évre kerülünk egyre előkelőbb helyre a nemzetközi korrupció-listán!)