DR. KARSAI LÁSZLÓ - SZEGED SZÉGYENE

dr. Gál Péter megnézte azt a 2 perc 33 másodperces video montázst, amit még a Gyurcsány-érában készített szerkesztőnk egy 28 perces előadásáról Kiss Endre Farkas, majd úgy gondolta: megpróbál egy kis pénzt csinálni a videóból. Keresetet terjesztett elő szerkesztőnkkel szemben azzal, hogy szerkesztőnk meggyalázta a Dunába lőtt zsidók emlékét, márpedig az ő nagyszüleit is a Dunába lőtték. Ehhez a jónak ígérkező bizniszhez felkereste barátját, a történelem tudományát a holokausztipar és az övéi érdekének rendre alárendelő szélsőséges cionista elveket valló, magyargyalázó, ész nélkül minden magyart össze-vissza nácizó Karsai Lászlót, hogy ugyan már, nem készítene-e neki egy kimutatást arról, hogy szerkesztőnk bizony gátlástalan náci, fasiszta, antiszemita holokauszt-tagadó. Hogy mennyit adott Karsainak ezért a dicső feladatért Gál Péter, azt nem tudjuk, de azt sem tartjuk lehetetlennek, hogy esetleg részesedést - tisztes hozamot - ajánlott fel a hőn áhított sérelemdíjból. (Azt az apróságot elfelejtette a mi Péterünk, hogy a bíróság hiteles közokirati bizonyítékot fog tőle kérni a nagyszülei halálának mikéntjéről. Amikor aztán kiderült, hogy bizony még a nagy dr. Gál Pétertől sem fogad el a bíróság pusztán bemondásra semmit, akkor a mester más trükkel próbálkozott: már nem a nagyszülei révén való érintettségére, hanem "egy közösséghez tartozása" okán kérte a sérelemdíjat. Itt viszont azt felejtette el, hogy erre meg 30 napos jogvesztő határidőt szab a törvény, no meg azt is, hogy amúgy eleve minden anyagi követelés elévül 5 év után...)

Karsai mindenesetre kivont Dávid-csillaggal rontott szerkesztőnkre, és az alábbi fenomenális produkciót készítette:

Ami ezt a Karsai féle tömény csúszatást, szakmailag értékelhetetlen, egy érettségiző átlag diák történelem ismeretét messze alulmúló hányadékot illeti, szakmai szempontból nem szívesen foglalkozunk vele. Több, mint egymillió oldalnyi szakirodalom ismeretháttérrel az ember nyilván méltóságán alulinak érzi vitát nyitni egy alulkvalifikált kontárral, aki szerint hazánkban nemzeti szocialista rendszer volt, aki nem tud különbséget tenni nácizmus, fallangizmus, fasizmus, hungarizmus, konnacionalizmus és más rendszerek, illetve ideológiák között, és különösen méltóságán alulinak érzi vitát nyitni olyan valakivel, akinek a szókészlete a produkciója alapján egyetemi előadó létére nagy jóindulattal is legfeljebb úgy 200 szó körülinek tűnik, valakivel, aki egy 28 perces előadásból kivágott 2,5 perces montázs alapján bátran kinyilatkoztatja, hogy mi mindent hallgat el az előadó, és teszi ezt anélkül, hogy ismerné a további 25,5 percet... (Vajon hogyan kaphatott történészi oklevelet valaki, aki nem tudja, hogy ahogy egy cikket sem lehet megítélni egy a szövegkörnyezetéből kiragadott mondat alapján, úgy értelemszerűen egy előadást sem lehet minősíteni egy belőle kiragadott 2-3 mondatos montázs alapján?! Csak mert hogy ezt még az a Bányácski Zoltán rendőr őrmester is tudja, akinek épp csak hogy érettségije van, aki Horthy nevét fonetikusan írja, Szamuely nevét pedig még életében nem hallotta. Dr. Karsai László viszont - doktorátussal és egyetemi katedrával - még ennyit sem tud!)

Miután viszont Karsai magyargyalázó produkcióit sajnos a bíróságok a mai napig sem szankcionálták, szükségét érezzük, hogy a nyilvánosság erejével lépjünk fel az efféle tevékenységgel szemben, és rámutassunk, hogy miféle történészek állhatnak manapság katedra mögé a szegedi egyetemen, kiktől és miféle történelmet tanulnak azok, akiket a sors nem kímél meg többek között példának okáért Karsai Lászlótól.

A "szakvélemény" az elején még csak szerényebb tévedéseket és csúsztatásokat tartalmaz: mindenek előtt Karsai László szemmel láthatóan nem ismeri hazánk főterét: a Kossuth teret összetéveszti a Vértanúk terével, pedig a különbség meglehetősen nagy a két tér között: egy normálisan fejlett 3 hónapos csimpánz sem tévesztené össze egyiket a másikkal. Másrészt Karsai "2008 májusáról" beszél, ami arra utal, hogy vagy az nem tudja: mikor szoktak Gyurcsányék a Dunapartra menni, vagy azt nem tudja, hogy mikor ért véget a II. világháború a szovjet álláspont szerint. Egyébként pedig az ominózus előadás 2007. május 9-én hangzott el. (Ennek azonban nincs nagy jelentősége, a Btk. 269/C. § ugyanis 2010. július 1-től lépett hatályba.)

Az viszont már egyáltalán nem lényegtelen, hogy szerkesztőnk milyen időszakról beszélt: 1944-ről, vagy 45-ről. Karsai ugyanis vagy nem tudja, vagy tudatosan elhallgatja, hogy míg 44-ben még volt nyilas kormány hazánkban, 45-ben azonban - amikor az általa elemzett Dunába lövések történtek - a nyilasok már régen elmenekültek nyugatra, akik pedig itt maradtak, azoknak saját jól felfogott érdekükben eszük ágában sem volt már hordani a nyilas egyenruhát. (Ezért nem sikerült azonosítani őket, ezért tudtak azután számolatlanul belépni az AVH-ba, illetve a munkásőrségbe!)

Ezt követően jön a szokásos sablon mocskolódás, amivel ez a vagy tudatlanságból, vagy szándékosan hazudozó holokausztiparos történelem-manipulátor általában mindenkit mocskolni szokott, aki nem az övéi közül való, illetve aki rámutat valamire, amit az övéi - végső soron egyszerűen anyagi megfontolásból - szeretnének elhallgatni. Ezzel nem foglalkozunk, nem alacsonyodunk le Karsai szintjére, aki személyében testesíti meg a tartalom és a forma marxi egységét: kellemesen antipatikus külseje hasonlóan antipatikus - számunkra kifejezetten visszataszító - belső tulajdonságokat takar.

Ezt követően Karsai megálmodja, hogy mi az, amit szerkesztőnk "gondosan nem említ" meg... Egy biztos: Karsai sem fog IQ kaszinó vetélkedőt nyerni: katedra mögött áll egy egyetemen, és annyi esze nincs, hogy ne blöfföljön egy 2,5 perces montázs alapján egy 28 perces előadás tartalmára nézve! Szerkesztőnk ugyanis 2,5 percben minden bizonnyal nem említhetett meg mindent a háború ezen időszakáról, viszont Karsainak peche van: a 28 perces előadásban szerkesztőnk "gondosan említést tett" a Horthy-Hitler "csatáról", és a Szálasi-kormány hatalomátvételének részleteiről.

Aztán kiderül: szerkesztőnk azt is gondosan elhallgatja, hogy a Budapesten akkor élt mintegy 200.000 zsidó döntő többsége nő, öreg, beteg, vagy kisgyermek volt. Vajon honnan álmodhatta meg Karsai, hogy szerkesztőnk mégis mit hallgatott el, és mit nem hallgatott el abban a 25,5 percben, amit Karsai nem látott, nem hallott?! Szerkesztőnk bizony tisztességgel beszélt az ártatlan áldozatokról - gyermekekről, nőkről, öregekről -, azt viszont valóban nem mondta, hogy a 200.000 zsidó többségét ezek alkották volna. Egyszerűen azért nem, mert ez nem igaz. Ebből a 200.000 zsidóból pontosan annyi volt a gyermek, az öreg, a beteg, illetve a nő, amennyi átlagosan lenni szokott 200.000 emberből. Se nem több, se nem kevesebb.

Karsai ezek után eljut a színpadi ripacs színvonalára: elkezd jópofáskodni, miszerint a kémkedésre a munkaszolgálatosok lettek volna a legalkalmasabbak. Lehetséges lenne, hogy Karsai még nem hallott a nácik által megszállt területekről hazánkba számolatlanul menekült zsidókról, akiknek egészen a nyilas hatalomátvételig hazánk a béke szigetét jelentette a náci megszállás alatt álló Európában?! Lehetséges lenne, hogy nem tudja: őket még csak nem is regisztrálták, így nem is kellett sem csillagos házakba, sem később a gettóba költözniük?! (A legtöbb szovjet kollaboráns - legalábbis a Putyin orosz elnök által a KGB irattáraiból pár évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott adatokban szereplő akkori kitüntetések szerint - ezek közül került ki.)

Karsai azonban egy ennél lényegesebb tényt is következetesen elhallgat: azt, hogy miközben "tombolt a nyilas terror", végeredményben mégis éppen a budapesti zsidók voltak azok, akik nagy többségükben megmenekültek, életben átvészelték ezt az időszakot! (Ellentétben a vidéki zsidósággal!)

Innentől jön a gátlástalan, aljas, piszkos hazudozás: szerkesztőnk szerint - mármint Karsai interpretációjában - "mindazok, akiket a nyilas rémuralom idején megöltek, kémek voltak." Ez Karsai László emberi mivoltát minősítő közönséges, mocskos, aljas, piszkos hazugság: szerkesztőnk ilyesmit még ebben a bizonyos 2,5 perces montázsban sem állított, ilyesmit még ebből a 2,5 percből is legfeljebb az elmegyógyintézet zárt osztályán lehetne kiolvasni, no meg persze azoknál a holokausztiparosoknál, akiknek mások szenvedése, illetve halála nem kegyeleti kérdés, hanem iparág. Hogy Kertész Imre találó kifejezésével éljünk: "iparosított emlékezés"...

Karsai abban is téved, hogy szerkesztőnk nem nevezte meg a gyilkosokat: természetesen azokról is szó esett abban a 25,5 percben, amit Karsainak nem volt szüksége megtekinteni ahhoz, hogy marhaságok, és blöffök özönét hordja össze a benne elhangzottakra nézve.

Karsai vastagon hazudik, amikor "nyilasokhoz csatlakozott" lumpen elemekről beszél. A valódi nyilasok ekkor már előrelátóan készültek "átvedleni", hozzájuk nemigen csatlakozhatott senki. Az viszont igaz, hogy a nyilasok által eldobott egyenruhákat, karszalagokat suhancok, lumpen elemek felvették, illetve felvehették, és így nyilasoknak nézhették őket. Ezt leszámítva a többi stimmel. (Kivéve a nők megerőszakolását: azt - mint tudjuk - az oroszok csinálták valamivel később.)

Karsai abban is téved, hogy szerkesztőnk ne tudná, hogy milyenek voltak a nyilasok. Beszélt is erről az előadásában, de amúgy más előadásaiban is. Szerkesztőnk nagyapja megvetette a nyilasokat. A nyilasok azonban nem attól voltak ennyire megvetésre méltóak, amit Karsai említ - bár az is ide tartozik -, hanem mindenek előtt azért, mert amint fordult a szél, kommunisták, ávósok, munkásőrök lettek belőlük. És ezért mondhatjuk ki azt is, hogy a kommunisták, ávósok, munkásőrök semmivel sem voltak különbek a nyilasoknál: nem csak hogy ugyanolyanok voltak, de részben ugyanazok is voltak! Mindaz, amit Karsai ír a nyilasokról, sokkal jellemzőbb volt az ávósokra: az első világháborúban harcolt és megsebesült zsidó Sebestyén Aladárt például Horthy mentesítette a zsidótörvények alól, Szálasi őrt állíttatott a villája elé, Karsai elvtársai - Rákosi és Apró - voltak azok, akik elvették a villáját, és minden vagyonát elrabolták. (Ebben a villában lakik azóta is az Apró-klán, és persze velük együtt Gyurcsány Ferenc!)

Karsai ezt követően ugyancsak marhaságokat hord össze: a kivágott 2,5 percben valóban nem említett szerkesztőnk konkrét eseteket, a további 25,5 percben azonban igen. Azt viszont még ebben a 2,5 percben sem mondta szerkesztőnk, hogy az 1945 elején megölt több ezer ember mindegyike statáriális ítélettel halálra ítélt lett volna, már csak azért sem, mert 1945 elején már nyilas kormány sem volt nálunk, azaz már nem volt, aki egyáltalán ítélkezhetett volna, legfeljebb "népítéletek" voltak, ahogy 56-ban is az utcán, amikor Karsai elvtársai a lámpavasakon végezték. (Ebből Karsai kikövetkeztethette volna, hogy nem ugyanarról beszélünk: ő az 1945 elején történt spontán lincselésekről beszél, szerkesztőnk pedig egy korábbi időszakról, amikor még működött a nyilas kormány, és amikor számos kollaboránst - egyébként még Karsai által is bevallottan - ítéletek alapján végeztek ki.)

Az viszont már igazi Karsai-féle logika, hogy szerkesztőnk azért nem tudott ilyeneket mutatni, mert valóban voltak ilyenek... (Ezzel az észjárással nem tudjuk tartani a lépést! Ugye ő maga említi Bajcsy-Zsilinszky Endrét, illetve Szenes Hannát, akiket még korábban végeztek ki. Azt azonban elhallgatja - vagy nem tudja -, hogy a frontvonalak közeledtével egy idő után már nem maradtak alkalmas kivégző helyek, így került előtérbe a Duna part.)

Ezt követően Karsai megismétli azt a mocskos hazugságot, miszerint szerkesztőnk azt állította volna, hogy "minden egyes zsidó, vagy legalábbis az a sok ezer ember, akit a Dunába lőttek, mind szovjet kém voltak." Ilyesmit csak egy perverz elme képes "beleolvasni" még abba a 2,5 percbe is. (Egyebekben megjegyezzük: egy magyar egyetemi katedra mögött illene ismerni a magyar nyelv szabályait, illik ismerni a többes számok nyelvhelyes alkalmazását.)

Ezután meglepő módon kivételesen találunk egy igaz állítást is Karsai írásában: történetesen azt, hogy a nyilas vezetésnek semmi köze nem volt a fosztogatókhoz, lincselőkhöz. (Lásd: Vajna Gábor és Gera József nyilatkozatait.)

Innentől azonban már hagymázas képzelgések özöne következik: Szálasi Ferenc éppen azzal a feladattal hagyta hátra a távozása után a rendőrségi összekötőjét - Szalai Pált -, hogy az tegyen meg mindent az ellenőrizetlenül hagyott helyzetben a fosztogatások, illetve lincselések magakadályozására Gerhard Schmidhuber vaskeresztes tábornok és a Wehrmacht segítségével. Schmidhuber Wallenberg segítőtársaként a Wehrmacht katonáival védette a gettót, és a tőle kapott igazolvánnyal vette igénybe a nyilas Szalai Pál és a nem nyilas Szabó Károly a magyar fegyveres karhatalmat és a rendőrséget bajba jutott zsidók védelmére, megmentésére. (Szabó Károly és a nyilas Szalai Pál egyaránt megkapta 154 zsidó megmentéséért a Világ Igaza kitüntetést! Schmidhuber csak azért nem kapta meg, mert 1945. február 11-én éjjel a kitörésnél meghalt. Farkasvakságban szenvedett, nem sok esélye lehetett az éjjeli akcióban.)

Ami a népbíróságokon tett nyilas vallomásokat és védekezéseket illeti, Karsai elhallgatja azt, hogy agyonkínzott emberi roncsokról van szó, akik rendre olyan vallomásokat tettek, amilyeneket tisztességes eljárásban senki nem tenne önmagával szemben. Amikor 1990-ben néhai Antall József miniszterelnök egy bizottságot állított fel a Dunába lövés kérdésének tisztázása céljából, a bizottság eredménytelenül fejezte be a munkáját, mert hiába utaztak ki Izraelbe, a Yad Vashem történészei - akiket vélhetően még talán Karsai sem kíván lenácizni - kifejezetten úgy foglaltak állást, hogy kínvallatással kicsikart vallomásokra valódi történész nem alapoz történelmet, ami pedig az állítólagos szemtanúk vallomásait illeti, azok hitelességével kapcsolatban az esetek többségében komoly kételyeket fogalmaztak meg. (Hogy csak egyet említsünk sok közül: a "hiteles" szemtanú szerint a tarkón, illetve hátba lőtt, majd a Dunába taszított holttestek vérétől vörösen habzott a Duna. Na már most aki rendelkezik némi anatómiai ismerettel, netán volt katona, esetleg még harcolt is, és látott tarkón, illetve hátba lőtt embert, az tudja, hogy mindkét esetben alig keletkezik egy kis vérszivárgás a sebből - ezért is részesítették előnyben ezt a kivégzési módot például Katynban is az oroszok -, azaz nyilvánvaló képtelenség, amit a "hiteles" szemtanú állított.)

Ami pedig azt illeti, hogy mi minden korabeli híradást nem látott még szerkesztőnk, amiről Karsainak tudomása van, nos például olyan híradásokkal sem találkoztunk még, amelyek akkortájt arról szóltak volna akár hazánkban, akár tőlünk délebbre, hogy a Dunából ezrével fogtak volna ki, illetve a Duna ezrével vetett volna partra tarkón, illetve hátba lőtt holttesteket. Aktívan kutattuk a Karsai által csatolt mellékleteket, de ilyen tartalmú korabeli híradást nem találtunk közöttük. Ezért kifejezetten megkérjük Karsai urat, hogy juttasson már el szerkesztőségünknek egy-két ilyen hiteles dokumentumot is, hiszen ha mi nem is, ő minden bizonnyal rendelkezik ilyenekkel. (Megjegyezzük: a dicső Tanácsköztársaság 133 napja idejéről viszont rendelkezésünkre állnak ilyen híradások szép számmal: a Lenin fiúk Dunába lőtt áldozatai érdekes módon nem tűntek el, mint a kámfor.)

Végezetül Karsainak messzemenően igaza van abban, hogy szerkesztőnknek semmiféle bizonyítéka nincs arra vonatkozóan, hogy a Dunába lőtt zsidó öregek, nők, gyerekek szovjet kémek lettek volna, épp csak szerkesztőnk ilyesmit soha sehol nem is állított. Még abból az összemontázsolt 2,5 percből is csak igen erős szenzitív paranoid élményfeldolgozással jellemezhető pszichiátriai esetek olvashatnak ki ilyesmit. Ennek okán Karsai úr további - el nem hangzott állításokra alapozott - hülyeségeire nem kívánunk időt pazarolni. (Legfeljebb talán annyit érdemes megjegyeznünk - csupán az egyenes logika kedvéért -, hogy minden civilizált jogállamban mindaddig igaznak kell tekinteni egy állítást, amíg azt nem cáfolják. Ehhez képest Karsai a feje tetejére állított paranoid logika mentén halad, amikor kijelenti: amit nem tud valaki bizonyítani, az nem igaz. És akkor még nem említettük, hogy számos holokauszt csaló bukott le - például éppen Rákosi idejében! -, akik pedig tudták bizonyítani a kárpótlási követeléseik jogosságát, épp csak hamis tanúkkal.)

Karsai László összefoglaló következtetései ugyancsak nem méltók arra, hogy tartalmukat illetően részletesen foglalkozzunk velük, hiszen ha valaki eleve nem létező alapokból, el nem hangzott kijelentésekből indul ki, akkor értelemszerűen nem juthat valós eredményre.

Egy valamit azonban mégis ki kell emelnünk, mint kifejezetten kapitális marhaságot: ez pedig a "magyarországi nemzeti szocialista rendszer által elkövetett népirtás" kifejezés használata.

Mindenek előtt megkérdeznénk Karsai Lászlótól: lehet-e mondjuk 1919 kapcsán, vagy az 50-es évek kapcsán "magyarországi cionista-talmudista-kabbalista rendszer által elkövetett népirtásról" beszélni?! Vagy lehet-e az 56-os lámpavasazást "magyarországi szocialista rendszer által elkövetett népirtásnak" nevezni?! Netán lehet-e a gázai övezetben történteket "a rasszista állam által elkövetett népirtásnak" titulálni?!

Ha netán az lenne a válasza, hogy nem lehet, akkor válaszoljon talán arra is, hogy hol a különbség?!

Ha a Lenin-fiúk rémtetteit nem lehet az egyébként egy kivétellel kizárólag zsidókból álló 19-es kormány irányította rendszer népirtásának tekinteni, ha a csőcselék által 56-ban elkövetett lámpavasazást nem lehet a szocialista rendszer népirtásaként felfogni, akkor mégis mennyiben lehet szó szerint ugyanazon csőcselék 1945 eleji lincseléseit annak a rendszernek a népirtásaként kezelni, amelynek legfőbb vezetői felléptek ezekkel a lincselésekkel szemben?! Mennyiben lehet a nyilas rendszer egyetemes bűnének felfogni azt, amit még Karsai szerint is elítéltek a nyilas vezetők, és amivel szemben a nyilas Szalai Pál, a náci Gerhard Schmidhuber és Szabó Károly a magyar fegyveres karhatalommal és rendőrséggel közösen léptek fel?! Hogyan lehet a rendszer bűnének tekinteni azt, aminek a megakadályozásáért az egyik legmagasabb rangú nyilas megkapta a Világ Igaza kitüntetést?!

Mert hogy bűn, az nem kétséges. De vajon a felbőszült csőcselék mennyiben azonosítható magával a rendszerrel, és pláne mennyiben alapozza meg egy nép kollektív bűnösségét?! (Nem tudjuk nem megemlíteni, hogy szerkesztőnk dédszülei, nagyszülei és édesanyja cigarettát, szalonnát és kenyeret adott barátjuknak: Walder bácsinak, amikor egy szemét nyilas éppen tuszkolta fel a vonatra. 2 évvel később a dédnagyapja kitelepítését egy asztal mögött két ismerős arc intézte: a sértetlenül hazatért Walder bácsi, és ugyanaz a nyilas - most már kommunista beosztottként! -, aki annak idején feltuszkolta őt a vonatra. Teljes egyetértésben végezték azok kitelepítését, akik korábban szalonnát, cigarettát, kenyeret adtak a vagonokba tuszkolt zsidóknak!)

De talán nézzünk egy hiteltelenségi vádat is: véletlenül nem ugyanez a Karsai László fogalmazott nem is olyan régen úgy, hogy "Árnyaltabb Szálasi-képre van szükségünk ahhoz, hogy megértsük, mi történt a harmincas-negyvenes évek Magyarországán." ?! Érdekes: ő maga ezt írja, majd amikor mi - egyetértve vele! - ezt tesszük, akkor mocskolni kezd bennünket, ez pedig - legalábbis számunkra, akik keresztény kultúrkörben nevelkedtünk - gyomorforgatóan elvtelen magatartás.

Végezetül megkérdezzük Karsai Lászlót: tudja-e, hogy mi volt a nácizmus lényege? Netán tudja-e azt is, hogy ehhez képest miről szólt a hungarizmus, vagy konnacionalizmus? Netán ismeri-e a fasizmus, vagy a fallangizmus történelmi-filozófai kategóriáit?

Magyarországon ugyanis soha nem volt nemzeti szocialista rendszer! Nemzeti szocializmus Németországban volt. Spanyolországban fallangizmus volt, Olaszországban fasizmus, hazánkban pedig hungarizmus, avagy konnacionalizmus. A hungarizmus pedig csupán annyira hasonlított a nemzeti szocializmushoz, mint Karsai László egy történészhez...

Miután Karsai László filozófiai ismeretei nyilván nem teszik lehetővé, hogy mélyebb magyarázatokkal próbálkozhassunk, így csak az alapokat említjük meg röviden. Bár mindegyik rendszer tekintélyuralmi rendszer volt, az egyes országok eltérő történelmük okán egészen másra helyzeték a hangsúlyt: a nemzeti szocializmus középpontjában a nemzet állt, a fasizmus középpontjában az állam, a fallangizmus középpontjában a társadalmi egység, a hungarizmus, illetve a konnacionalizmus középpontjában pedig a nemzetközösség: a Kárpát-medence, mint természetes egység állt.

Szálasi és a nyilasok kollaboráltak a nácikkal, ettől függetlenül azonban nem voltak nácik, sőt a lehető leghatározottabban visszautasították, hogy őket, illetve az elveiket, az elképzeléseiket azonosítsák a nácizmussal.

Nem feladatunk eldönteni, hogy Karsai mindezt valóban nem tudja-e, vagy csupán azért csúsztat, azért beszél "magyarországi nemzeti szocialista rendszerről", mert a Btk. 269/C. §-át számára szerencsétlenül fogalmazták meg: nem általában az önkényuralmi, illetve tekintélyuralmi rendszerek bűneinek tagadására, hanem kizárólag és kifejezetten a nemzeti szocialista és a kommunista bűnök tagadására vonatkozik. (Így, a jelenlegi megfogalmazásában viszont - ragaszkodva az egzakt történelmi-filozófiai kategóriákhoz - kizárólag a német és a szovjet bűnökre alkalmazható!)

Karsai László azonban elhallgat egy ennél is fontosabb dolgot: a nullum crimen sine lege alapelvet és egyben állampolgári alapjogot, miszerint "nincs bűn törvény nélkül", azaz senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy - nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben - más állam joga szerint nem volt bűncselekmény. (Alaptörvény XXVIII. Cikk (4) bekezdése.)

Márpedig a Btk. 269/C. §-a 2010. július 1-én lépett hatályba, így viszont nem csupán 2007. május 9-én, de még 2008 májusában sem követhette el szerkesztőnk a holokauszt tagadást, miután az egyenes logika szerint ami nincs a törvényben, azt bizony nem is lehet elkövetni!

Ez pedig még akkor is így van, ha mondjuk az V. Kerületi Rendőrkapitányságon, és/vagy az V. és XIII. Kerületi Ügyészségen akad néhány olyan közönséges gazember, aki némi cionista nyomásra a holokausztévre is tekintettel hajlandó "nem észrevenni", hogy mikor hangzott el az előadás, és ehhez képest mikor lépett hatályba a törvény.

Mint tudjuk: Karsainak szabad válogatás nélkül lenáciznia a magyarokat. (Legalábbis Kizmanné dr. Oszkó Marianne táblabíró így döntött azok után, hogy dr. Takács Péter Attila bíró úrat - aki ezt nem így látta - lemondásra kényszerítették a Karsai mögött álló cionista körök.) Így viszont értelemszerűen nekünk is szabad Karsait judeonácizni, vagy nácionistázni.

Mi azonban nem tesszük ezt. Egyrészt mivel ezáltal Karsai erkölcsi szintjére alacsonyodnánk, másrészt mivel ezzel megsértenénk több jóérzésű náci emlékét. (Mindenek előtt éppen azét a Gerhard Schmidhuberét, aki nélkül Karsai ma minden valószínűség szerint - legnagyobb bánatunkra! - nem lehetne közöttünk, és nem nácizhatna, mocskolhatna, köpködhetne kedvére bennünket.)