REGÁSZ-MOSDATÁS A KAMARÁBAN, AVAGY KIK ÁRTANAK A LEGTÖBBET A MAGYAR ÜGYVÉD TÁRSADALOM JÓ HÍRÉNEK

Történt, hogy dr. Regász Mária 2013 őszén egy ellene évek óta folyamatban lévő személyiségi jogi perben - mint alperes - kilószámra pakolászta le volt ügyfele féltve őrzött magántitkait a bíróságok asztalára, amelyeket az egykoron még megbízóként adott át dr. Regász Máriának azzal a céllal, hogy az ő érdekében, az ő ügyeiben használja fel ezeket az ügyvédnő.

Aztán a megbízás 2011 elején megszűnt, Mária viszont megtartotta az ügyfele által neki korábban odaadott bizalmas anyagot, és gátlástalanul használja a saját céljaira azóta is.

Szerkesztőnk emiatt panaszt tett a Budapesti Ügyvédi Kamaránál, hiszen az ügyvéd a volt ügyfele titkait csak annak hozzájárulása esetén használhatja fel, ez alól az alapszabály alól pedig lényegében csak az képez kivételt, ha a Kamara folytat fegyelmi eljárást az ügyvéddel szemben, vagy ha maga a titokgazda - az ügyfele - jelenti fel, illetve pereli be, itt pedig egészen más helyzettel állunk szemben.

dr. Regász Mária a tőle már megszokott logikával reagált a panaszra: kijelentette, hogy ő az ügyfele titkait kifejezetten és kizárólag az ügyfele érdekében, annak kérésére használta fel szerkesztőnkkel szemben.

Értsd: 2013-ban tehát alperesként - nem ügyvédként, hanem alperesként! - egy olyan ügyfele érdekében, illetve annak kifejezett kérésére csatolta be az ügyvédi titkokat, akivel már 2011 elején szerződést bontottak, és aki semmilyen szinten nem volt érdekelt a dr. Regász Mária ellen folyó eljárásban.

No de azt már megszokhattuk, hogy ahol dr. Regász Mária érvel, ott az egyenes logika mentén nehéz kiigazodni.

De térjünk rá talán a lényegre: mit lépett erre a dr. Réti László által vezetett Budapesti Ügyvédi Kamara?

Tudjuk: eddig is szemrebbenés nélkül szőnyeg alá söpörték Mária abszurd dolgait. Volt olyan eset is, amikor azzal tagadták meg a panasz kivizsgálását, hogy ítélt ügyről van szó: a panaszban foglaltakat már 2010 júniusában jogerősen elbírálták. Az az apróság nem zavarta sem dr. Réti Lászlót, sem később dr. Bánáti Jánost, hogy a panaszban foglaltak 2011-es eseményekre vonatkoztak. Ők azt bizony egyszer már jogerősen elbírálták! Mi az hogy! Nagyon is! Fél évvel azelőtt, hogy megtörténtek!

Ez sem akármilyen teljesítmény, de a mostani vetekszik vele:

dr. Réti László tehát lényegében a következőkkel tagadta meg tehát az előzetes vizsgálati eljárás lefolytatását a P-003/2014.sz. határozatnak titulált szemetében:

"Bepanaszolt ügyvéd a Fővárosi Törvényszék előtt 65.P.22.060/2010. számú perben a panaszos által sérelmezett tevékenységét nem ügyvédként, hanem mint magánszemély fejtette ki, tevékenysége nem az ügyvéd és megbízója közötti jogviszonyból ered, a panasz tárgya nem az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő kötelezettség megszegése."

Jól tetszenek érteni: az ügyvédi titkok tehát nem az ügyvéd és megbízója közötti jogviszonyból erednek! De nem ám! Azokat az ügyvéd később csak ügyvédi minőségében nem használhatja, magánemberként viszont azt csinál velük, amit csak akar!

Azaz két Regász van: az egyik, aki ügyvédi minőségében átveszi a megbízójától az ügyvédi titoknak minősülő bizalmas anyagokat, és a másik - a "magánember" -, aki a megbízás megszűnése után a saját céljaira felhasználhatja a volt ügyfelének bizalmas titkait, amelyekhez egykoron ügyvédi minőségében jutott hozzá!

Akkor talán idézzük a hatályos Magyar Ügyvédi Kamara Szabályzatának 4/1. pontját:

"Az ügyvédet titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényt és adatot illetően, amelyről a hivatásának ellátása során szerzett tudomást. E kötelezettség független az ügyvédi megbízási jogviszony fennállásától, és az ügyvédi működés megszűnése után is fennmarad."

Ehhez képest dr. Réti László szerint a titoktartási kötelezettség abban a pillanatban megszűnik, amint az ügyvéd leveszi a talárt, és hétköznapi ruhát ölt magára.

És ez az ember - dr. Réti László - ma a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke lehet, és őrködhet ebben a minőségében a magyar ügyvédtársadalom jó híre felett!

Tisztelettel kérdezzük: meddig lehet még egyszerűen letagadni a titoktartás követelményének mibenlétét, meddig lehet még a csillagot is lehazudni az égről csak azért, mert a megengedhetetlen, ügyvédhez méltatlan magatartást elkövető személy történetesen éppen Dr. Grád András érdekkörébe tartozik, akinek az egész budapesti kamara vastagon le van kötelezve?!

Meddig lehet még ezt a pofátlan, aljas, undorító talpnyalást következmények nélkül folytatni a Budapesti Ügyvédi Kamarában?!

Mikor veszi észre valaki, hogy valójában az járatja le csak igazán a magyar ügyvéd társadalmat, aki mindezeket a disznóságokat módszeresen szőnyeg alá sepri! Aki ha kell, a cél érdekében akár a küblit is hajlandó a saját fejére üríteni - ha nincs más lehetőség, kideríti, hogy 2010-ben már elbírálta azt, ami 2011-ben történt! -, akinek minden mindegy, aki már a látszatra sem ad, csak hogy megfeleljen valakinek, akinél együtt van a siker mindhárom jól ismert kelléke: éber, stréber, és héber.

Mert bizony így van: ma a magyar ügyvédi társadalom jó hírnevének nem dr. Regász Mária árt a legtöbbet, hanem azok, akiknek éppen az lenne a feladatuk, hogy védjék, megóvják az ügyvédi hivatás renoméját. dr. Réti László, dr. Bánáti János és az egész szerecsenmosdató bagázs, akik legalizálják mindazt, aminek a végére tőlünk kissé nyugatabbra - úgynevezett jogállamokban - néhány hónapon belül pontot tett volna minden más ügyvédi kamara.