Az alábbiakban bemutatunk egy
polgári és egy büntető ügyben ugyanazon ügyvéd által készített, és a bíróságra
benyújtott két beadványt. Az illető ügyvéd a polgári ügyben írtakat
alperesként, míg a büntető ügyben írtakat magánvádlóként írta ugyanazzal a személlyel
szemben.
Nem vagyunk sem jogászok, sem
elmeszakértők, mégis az a benyomásunk támadt, hogy aki ezt a két beadványt
írta, annál valami agyilag nincs rendben. Igaz, mi a beadványokban foglalt
tényállítások valóságtartalmával is tisztában voltunk - ami nagy mértékben közrejátszott ezen
meglátásunk kialakulásában -, viszont a stáb úgy érezte: ha nem tudnánk,
hogy mi igaz és mi nem igaz a két beadványban, akkor is alapból abnormálisnak,
őrültnek és normális ember számára eleve hiteltelennek - egyben hihetetlennek! - éreznénk, és egy bomlott elmét sejtenénk ezen beadványok mögött.
A stábunk ezért gyorsan döntött: anonimizáltuk mindkét beadványt, és átadtuk egy tehetséges
pszichiáternőnek - igazságügyi szakértőnek
- a két beadványt azzal, hogy így, ahogy van - anélkül, hogy bármi továbbit mondanánk a valóságtartalmukról, illetve
a háttérről és a szereplőkről -, pusztán a szöveg, a hangvétel, a
mondatszerkesztés és a további stilisztikai jegyek alapján mondjon valamit a
két beadvány szerzőjéről.
A fiatal hölgy számunkra is
meglepően figyelmesen - mondhatni sasszemmel
- vette észre a legapróbb árulkodó jeleket is a beadványokban, és anélkül, hogy
elárultuk volna neki, azonnal rájött, hogy a beadványok írója egyértelműen
hazudik, vagy konfabulál. (Számos olyan önellentmondást szúrt ki, amit elsőre mi sem vettünk
észre, és ami nyilvánvalóan kóros, beteges, kényszeres hazudozásra utal.)
Összességében azt állapította meg,
hogy mindkét beadvány idült paranoid perlekedési tébolyban szenvedő, a
realitások és a valóság felismerésére képtelen, paranoid képzeletvilágban élő betegre
utal, akinél központi gondolattá vált egy elképzelt ellenség - számára az egyetemes "Gonosz"-t megtestesítő valaki - legyőzése. Aki egy sajátos
infantilis szerepjátékban tetszeleg önmaga előtt: ő a bátor király (vagy
királylány), aki halált megvető bátorsággal vív a lángot okádó hétfejű
sárkánnyal szemben.
Külön kiemelte a doktornő, hogy
mindkét beadvány egyértelműen laikus
betegre utal annak ellenére, hogy a beadványokból az tűnik ki, miszerint a
beadványok írója önmagát ügyvédnek tünteti fel. Miután nem voltunk hajlandóak
elárulni neki, hogy az illető egyébként valóban rendelkezik
ügyvéd-igazolvánnyal - tartottuk magunkat
ahhoz, hogy semmi konkrétumot nem közlünk! -, a doktornő arra tippelt, hogy
a beadványok írójánál az ügyvéd-volt is az infantilis szerepjáték, illetve a
paranoid képzeletvilág része lehet.
Végül kifejezetten rákérdeztünk:
azt el tudja-e képzelni pusztán a teória kedvéért, hogy a beadványok írója
esetleg valóban jogi egyetemet végzett, ügyvéd-igazolvánnyal rendelkezik.
Erre a
doktornő azt mondta, válasszuk ketté a feltevést: azt teljességgel kizártnak
tartja, hogy a két beadvány bármelyikét is jogi egyetemet végzett ember írta,
ami viszont azt illeti, hogy az illetőnek lehet-e esetleg ügyvéd-igazolványa,
arra csak annyit tud mondani: ahol egy államvédelmi hatóság vezetője lehetett
valakiből suszterinas végzettséggel, lehetett 4 elemivel vezetni kulturális,
illetve oktatási tárcát, ahol évtizedek óta vadállatbefogó lehet egy hivatalosan
is kóros állapotúnak minősített személy egy a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
által kiállított kamu-igazolvánnyal, ott elvben bárkinek bármilyen igazolványa lehet.
Ezek után mi csak annyit árulunk el
Önöknek: az alábbi két beadványt a Budapesti Ügyvédi Kamara bejegyzett tagja,
ügyvéd-igazolvánnyal rendelkező személy írta. A beadványokat pontosan
ugyanolyan formában tesszük közzé, ahogy a pszichiáter asszonynak is
rendelkezésére bocsátottuk. Ha viszont valaki számára esetleg kísértetiesen
emlékeztetni fog mondjuk az ügyvéddel eljáró ellenfele, vagy esetleg éppen a
saját ügyvédje beadványaira, az bizalommal keressen meg bennünket további
információért!