Az alábbiakban bemutatunk egy polgári és egy büntető ügyben ugyanazon ügyvéd által készített, és a bíróságra benyújtott két beadványt. Az illető ügyvéd a polgári ügyben írtakat alperesként, míg a büntető ügyben írtakat magánvádlóként írta ugyanazzal a személlyel szemben.

Nem vagyunk sem jogászok, sem elmeszakértők, mégis az a benyomásunk támadt, hogy aki ezt a két beadványt írta, annál valami agyilag nincs rendben. Igaz, mi a beadványokban foglalt tényállítások valóságtartalmával is tisztában voltunk - ami nagy mértékben közrejátszott ezen meglátásunk kialakulásában -, viszont a stáb úgy érezte: ha nem tudnánk, hogy mi igaz és mi nem igaz a két beadványban, akkor is alapból abnormálisnak, őrültnek és normális ember számára eleve hiteltelennek - egyben hihetetlennek! - éreznénk, és egy bomlott elmét sejtenénk ezen beadványok mögött.

A stábunk ezért gyorsan döntött: anonimizáltuk mindkét beadványt, és átadtuk egy tehetséges pszichiáternőnek - igazságügyi szakértőnek - a két beadványt azzal, hogy így, ahogy van - anélkül, hogy bármi továbbit mondanánk a valóságtartalmukról, illetve a háttérről és a szereplőkről -, pusztán a szöveg, a hangvétel, a mondatszerkesztés és a további stilisztikai jegyek alapján mondjon valamit a két beadvány szerzőjéről.

A fiatal hölgy számunkra is meglepően figyelmesen - mondhatni sasszemmel - vette észre a legapróbb árulkodó jeleket is a beadványokban, és anélkül, hogy elárultuk volna neki, azonnal rájött, hogy a beadványok írója egyértelműen hazudik, vagy konfabulál. (Számos olyan önellentmondást szúrt ki, amit elsőre mi sem vettünk észre, és ami nyilvánvalóan kóros, beteges, kényszeres hazudozásra utal.)

Összességében azt állapította meg, hogy mindkét beadvány idült paranoid perlekedési tébolyban szenvedő, a realitások és a valóság felismerésére képtelen, paranoid képzeletvilágban élő betegre utal, akinél központi gondolattá vált egy elképzelt ellenség - számára az egyetemes "Gonosz"-t megtestesítő valaki - legyőzése. Aki egy sajátos infantilis szerepjátékban tetszeleg önmaga előtt: ő a bátor király (vagy királylány), aki halált megvető bátorsággal vív a lángot okádó hétfejű sárkánnyal szemben.

Külön kiemelte a doktornő, hogy mindkét beadvány egyértelműen laikus betegre utal annak ellenére, hogy a beadványokból az tűnik ki, miszerint a beadványok írója önmagát ügyvédnek tünteti fel. Miután nem voltunk hajlandóak elárulni neki, hogy az illető egyébként valóban rendelkezik ügyvéd-igazolvánnyal - tartottuk magunkat ahhoz, hogy semmi konkrétumot nem közlünk! -, a doktornő arra tippelt, hogy a beadványok írójánál az ügyvéd-volt is az infantilis szerepjáték, illetve a paranoid képzeletvilág része lehet.

Végül kifejezetten rákérdeztünk: azt el tudja-e képzelni pusztán a teória kedvéért, hogy a beadványok írója esetleg valóban jogi egyetemet végzett, ügyvéd-igazolvánnyal rendelkezik.

Erre a doktornő azt mondta, válasszuk ketté a feltevést: azt teljességgel kizártnak tartja, hogy a két beadvány bármelyikét is jogi egyetemet végzett ember írta, ami viszont azt illeti, hogy az illetőnek lehet-e esetleg ügyvéd-igazolványa, arra csak annyit tud mondani: ahol egy államvédelmi hatóság vezetője lehetett valakiből suszterinas végzettséggel, lehetett 4 elemivel vezetni kulturális, illetve oktatási tárcát, ahol évtizedek óta vadállatbefogó lehet egy hivatalosan is kóros állapotúnak minősített személy egy a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által kiállított kamu-igazolvánnyal, ott elvben bárkinek bármilyen igazolványa lehet.

Ezek után mi csak annyit árulunk el Önöknek: az alábbi két beadványt a Budapesti Ügyvédi Kamara bejegyzett tagja, ügyvéd-igazolvánnyal rendelkező személy írta. A beadványokat pontosan ugyanolyan formában tesszük közzé, ahogy a pszichiáter asszonynak is rendelkezésére bocsátottuk. Ha viszont valaki számára esetleg kísértetiesen emlékeztetni fog mondjuk az ügyvéddel eljáró ellenfele, vagy esetleg éppen a saját ügyvédje beadványaira, az bizalommal keressen meg bennünket további információért!